Templom és kereszt-szentelés Tiszacsegén. (1941)

Mosolyogva néznek az emberek a tiszacsegei temp­lomra. Szeretik, mert szép, mert kedves. Remekelt aki tervezte és jó munkát végzett, aki építette. ,, Venczell Ede pápai prelátus, egri prépost kanonok papságának fél­évszázadát ennek a templomnak felépítésével hálálta meg Istennek. Mi pedig nem szűnünk meg soha buzgón imád­kozni érette. A templom épült az 1939-41. években.” (Az emléktábla felirata.) A templom előtt a torony falá­hoz építve, … szép nagy kereszt áll. ,,Állította vitéz Subik Károly pápai prelátus, egri oldalkanonok annak a Dömötör nevű plébánosnak az emlékére, akit a pápai tized­ jegyzék Csegén talált az 1332. évben, amikor még annak lakói egyek voltak Szent István királyunk katolikus hi­tének követésében.” (A kereszt felirata.) Tehát nem igaz hogy a katolikusok „jött-mentek” Tiszacsegén. A valóság az, hogy a régi rend állott vissza, amikor Érsekföpász­torunk 1940. augusztus hó l-én a tiszacsegei egyházközséget plébániai rangra emelte. A templom és a kereszt ünnepélyes megáldása október hó 12-én, a templom védő­szentjének, Magyarok Nagyasszonyának vasárnapján volt. A szertartásokat, valamint a szentmisét az egyházközség nagy jótevője, Venczell Ede prelátus-kanonok, a szentbeszédet dr. Tóth József teológiai tanár végezte. Szent­mise alatt az egyházközség vegyeskara énekelt. Az idő nem kedvezett a szép ünnepélynek, ennek ellenére a szom­széd községekből is nagy számmal jöttek el a hívek. Hajdú vármegye képviseletében dr. Jóna Mátyás vár­megyei főjegyző és Herpay Gábor vármegyei főlevéltáros jelentek meg, de ott láthattuk a vendégek között dr. Ivánovich Emil és Kemenes József apát-kanonokokat, va­lamint Meyer Béla prépost-kanonokot is. A templomi ünnepély után Venczell Ede prelátus kanonok a róm. kat. iskola két tantermében ebéden látta vendégül azokat, akiket az egyházközség nagy jótevői közé számítanak. A pohár köszöntők sorát a vendéglátó főpap nyitotta: meg. A pápa Őszentségét, Magyarország kormányzóját és Érsek­főpásztorunkat köszöntötte, azután pedig megemlékezett vitéz Subik Károly prelátus-kanonok, érseki irodaigazga­tóról, aki szép ajándékával megmutatta, hogy szívébe zárta a tiszacsegei katolikusokat. Hajdú vármegye kikül­döttje szólalt fel ezután, majd pedig Harsányi József érseki tanácsos, szentmargitapusztai plébános mondotta el nagyhatású pohárköszöntőjét. A jelenlevők ünnepélyes csendben hallgatták végig annak az önfeláldozó lelkipásztornak a szavait, akinek az utolsó öt évben minden gondja és törekvése odairányult, hogy Tiszacsegén minél előbb templom, iskola és plébánia legyen. Elmúlt a szép ünnepély, de ott él továbbra is a lelkekben az imádság : Áldd meg, Uram, a Te hű szolgáidat, akik ennyire szí­vükön viselik az Isten dicsőségét és a lelkek javát.

Az Egri Egyházmegyei közlöny korabeli számából.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.